Vemhes felhők

Esőcsepp himbálózik a körtefa törzsén,
Megsimogatja kíváncsi ágait,
Csiklandozza zsenge, zöld hajtásait,
Kerekdeden gurul egy tócsa ölébe.

Vemhes felhők szórják termékeny magvaik,
Márciusi csoda, melengető  élet,
Örül a föld, mint Ábrahám kebelének,
Könnybe lábadnak mély barázdái.

Száraz a tél, hűvös a szele,
De a márciusi Nap mit sem törőd vele.
Messze kergeti, látom hogy szaladnak,
A napfelkeltében nyoma sincs a fagynak.

Susog az égbolt a madárszárnyak alatt,
Körtefa ágai közt a tavasz fészket rak,
Rügyek és virágok meztelen világa,
Esőillatú pocsolyák sáros varázsa.

Vemhes felhőkből születnek gyermekek,
Fűszálak, gyomok, apró  levelek.
Nőnek az ég felé, hogy hálát adjanak,
Az ölelő, ringató, melengető  Napnak.