Egy kis Quimby mindenkinek- interjú Kiss Tiborral

A székelyudvarhelyi diáknapok egyik nagy durranása a: 2010. május 14. –én megrendezett szabadtéri koncert volt. Nagy sikert aratott a két magyaroroszági zenekar, a Vad Fruttik és a Quimby. Kiss Tibort, a Quimby énekesét dedikálás és egy rövid pihenő után sikerült ‘kihallgatni’ pár kérdés erejéig.

Tibor hogy érezted magad a színpadon? Fáradt vagy?

Kiss Tibor: Kissé elfáradtam, de nagyon- nagyon jól éreztem magam. Kellemes, könnyed, kis koncert volt ez a ma esti.

Mennyire fogadta be a székelyudvarhelyi közönség a zenéteket? Mennyire mozdultak veletek?

K. T: Az emberek nagyon nyitottak voltak, nyílván egy kicsit furcsa volt, hogy legelőre nem jöhettek az emberek, szokatlan volt úgy játszani, hogy az első emberek, azok gyakorlatilag tíz méterre helyezkedtek el tőlünk. Nem tudtunk annyira közvetlen kapcsolatot teremteni az első sorokkal, mint szoktunk, de én úgy vettem észre, hogy nagyon lelkes és nyitott közönség, és általában ezzel találkozunk.

Tibor mi az ars poétikátok?

K. T: Volt egyszer régen egy ars poétikánk, de elfelejtettem és annyira jó volt, hogy nem szívesen mondanék gyengébbet. Mostanában az jut eszembe, hogy merni kell esendőnek maradni, merni kell vállalni akár a bukást, azért hogy a zenekarban ne egy megfelelés alakuljon ki a közönség felé, hogy ne csak gyártsa a zenét, hanem küzdjön meg az elemekkel, maradjon kísérletező, kíváncsi, és tudjon elbukni.

Az legutóbbi albumok azok kísérletezések voltak?

K. T: Mindig keressük a hangot és vannak olyan dolgok, amik inspirálnak, most pedig írjuk az új számokat. Mindig van benne egy útmentén felszedett életérzés.

Honnan hozzátok a népies motívumokat?

K. T: Vannak ilyen dallamfoszlányok a fejünkben, amik tudatalatti szinten beépülnek a fejünkben. Tudatos nem szoktunk irányt választani, vannak egyszerűen olyan dolgok, amik egyszerűen sejtszinten belénk vannak épülve, amik nyílván valamilyen formát öltenek a zenében.

És a zenéhez a szövegeket ki írja?

K. T: Javarészt én írom, de Líviusz, sőt József is írt már szöveget

Honnan inspirálódtok? A szövegeknek kell, hogy legyen egy mély tartalma ahhoz, hogy több legyen, mint egyszerű szavak?

K. T: Persze, és ehhez türelmesnek kell lenni. Ezek a dolgok a törődést kívánják, rá kell fókuszálni valamire, sokat kell forgatni, nem szabad elengedni a gondolatot. Tulajdonképpen a környezetünkből születnek, és nagyon sokszor egyszerű emocionális dolgok, csak néha megpörgetjük, értelmet adunk neki, sűrítjük, hogy több dimenziót nyithassunk ki vele.

Melyik közeget célozzátok meg a dalokkal?

K. T: Nem kimondottan közönséget célzunk, általában ha a szöveg íródik valamire, akkor azt a közeget célozza meg, amelyikről szól. Az segít a szövegírásban, ha az ember átlényegül. Ha valaki egy taxi sofőrről akar dalt írni, akkor taxissá kell átlényegülnie?

Valahol úgy, mint a színész, aki eljátszik egy darabot? Aki kezdetben volt, annak meg kell halnia, hogy megszülethessen a karakter.

K. T: Ez is- is, ezek az átlényegülések inkább beleéléses dolgok. Akkor szokott működni, hogyha a szerepek valamennyire ön- azonosak. Ellenkező esetben leválik, és nem működik.

Mennyire bánt titeket, ha azzal szembesültök, hogyha a Most múlik pontosan című számot a Csík Zenekarnak tulajdonítják?

K. T: Nem bánt, ezek csak egyszerű tévedések. Meg nem csoda, hogy egy ilyen kultúrigényű világban a népies változatot fogadják el, ismerik eredetiként. Én olyan emberrel is találkoztam, akinek a mi változatunk tetszett jobban, és olyannal is akinek a Csík Zenekaré. Ők annyit hozzá tettek ehhez a dalhoz, hogy félig már a saját számuk is.

Ki a mentorod?

K. T: A felsőbb erő a mentorom és néha a szövegeket átbeszélem apukámmal, költő révén inkább a szöveghez ért. A zenében bármilyen ember véleménye számít, aki egy kicsit is ért hozzá. A zenekar hat tagja együtt egy felső erő, mentor, az egész válik valami felsőbb erővé. A csoport mindig az egyén fölé tud emelkedni.

Hányadszor koncerteztetek itt?

K. T: Arra emlékszem, hogy voltunk itt egy Teatru Turnéval, valamikor két éve a Művelődési Házban. Az egy ülős műsor volt, a közönség helyet foglalt a székekben, mi is, és úgy játszottuk a dalainkat.

Mi volt az első benyomásod Székelyudvarhelyet és lakosait illetően?

K. T: Óriási nagy szeretet árad belőlük felénk, egy őszinte, nyitott szeretet. És vannak cinikus székely srácok, akik nagyon tetszenek nekünk.

Jókat ettünk, ittunk, voltunk a vásáron, a Küküllő parton. Szeretjük Székelyudvarhelyet.